Skip to content
Kiállítás Hatvanban PDF Nyomtatás

„Quod fuimus, estis; quod sumus eritis!” – Azok voltunk, akik ti vagytok; azok lesztek, akik mi vagyunk! 

Ezt a XIII. század francia irodalmában feltűnt, s azóta jelképpé vált legendából vett idézetet szántam – magyarázatul – kiállításunk témájához.

Képek

A legenda szerint három ifjú vadászni indult. Egy magányos helyen váratlanul három riasztó külsejű halottal találták magukat szemben, akik az idézett mondattal szólították meg őket. 

Az európai kultúrtörténet e legenda elterjedéséhez köti a középkortól kezdve oly népszerű, és előbb a képzőművészetben és az irodalomban, majd a zenében, a XX. századtól kezdve pedig a fotó- és filmművészetben is megjelenő haláltánc ábrázolásokat, motívumokat.

A képeken kezdetben e legenda illusztrálásai jelentek meg, majd később, az alkotók fantáziájához mérten egyre változatosabb, sőt absztraktabb művek születtek. 

Az emberiség kultúrtörténetében mindig voltak témák, amelyeket történelmi kortól és földrajzi helytől függetlenül újra meg újra feldolgoztak a különböző művészeti ágak mesterei.

Ide tartozik a halál témája is, amelynek ábrázolására a középkor emberét a halálfélelem inspirálta, a XIX. századét a melankólia, vagy a depresszió. A XX. században a halál egyre inkább tabutémává válik, korunk művészeti alkotásait pedig gyakran a szembeszegülés, az irónia, sőt a humor hatja át. 

Először néhány gondolatot a kiállításunk címéül választott haláltáncról, mint évszázadok óta a művészetekben jelenlévő témáról, és képtípusról szeretnék szólni. Tartom ezt azért fontosnak, mert a tárlat előkészítése során egy sor szkeptikus kérdés fogalmazódott meg a dolog kimeneteléről, illetve fogadtatásáról. Bízom benne, hogy az itt látható művek a kétkedések cáfolatául szolgálnak. 

A haláltánc allegorikus műfaj, amely korábbi előképekből a XIV. század második felében született meg, s az élőket képben és versben figyelmeztette a halál közelségére. Költeményekben, fametszeteken, templomi freskókon a halál rendszerint csontváz formájában táncba viszi, majd sírba kényszeríti a legkülönbözőbb társadalmi típusokat képviselő embereket. A táncmotívum pedig talán pogány hiedelmekre utal, melyek szerint a temetőben éjjel táncra kelnek a halottak, de hajnalhasadtáig vissza kell feküdniük a sírba.

Művészek egész sora dolgozta fel ezt a témát, hogy csak a legismertebb példát, Hans Holbeinnek a Halál diadalát ábrázoló 40 darabos fametszetét említsem, amely például Liszt Ferencnek a földszinti teremben hallott azonos című művét is ihlette. 

A haláltánc ábrázolások az erősen allegorikus világszemléletű középkorban jöttek létre. Akkor, amikor az emberek még természetes közelségben éltek a halállal, az mindennapjaik része volt.

Ha e képtípus motívumait ízlelgetjük, hamar megtaláljuk bennük a modern korunkra aktualizálható jelentéseket. Madaras László és Szilágyi Rudolf tanár úr, a kiállítás szervezői a téma felvetésével abban bíztak, hogy még a középkor, akár morbid allegóriái is korszerűvé, aktuálissá tehetők a művészet eszközeivel, s a mai ember számára mai gondolatokat közvetítenek, amelyeknek már nem a halál, hanem az élet, és az életért való felelősségvállalás a lényege.

És ha az itt látható alkotásokon finom, vagy markáns utalásokban megjelennek is a klasszikus haláltánc képelemek (a csontváz, a koponya), azok nem a középkori halálfélelmet, hanem az embernek és környezetének az ember által való fenyegetettség érzetét hivatottak felkelteni. Aktuális gondolatokat ébreszteni egészséges emberi létünk, szocializálódásunk, természeti, tárgyi és kulturális környezetünk pusztításai, önpusztításunk ellen. 

De e téma nem csupán ilyen emelkedett társadalmi problémák feszegetése révén aktuális.

Ha véletlen is az időzítés, de gondoljunk bele: tavasz van, a halálból való kilábalás ideje.

A keresztény világ pedig a nagyböjtben szintén a halálból való feltámadásra készül. 

A kiállítási meghívóra Edvard Munch: Az élet tánca című festményének részlete került – továbbgondolásra. De amíg Munch alakja halálfélelemben szorongva járja az élet táncát, addig tanáraink, diákjaink haláltáncai magáról az életről szólnak.

A földszinti teremben alkalmazott- és elektronikus grafikákat állítottunk ki. Élet és halál kérdése számos megközelítésben. Geda Orsolya tusrajzán az árnyékvilág egymásra rétegződött sziluettjei jelennek meg.

Diákjaink digitális képeiről mély líraiság sugárzik. Ország Tibor grafikáin a líra és a humor érdekes szürrealizmussal párosul. Maharita Szabrina munkáján a természet legszebb haláltáncát festette meg. A tiszavirág (a kérész) egyetlen és utolsó – életet adó – nászát, mindezt a tűz, vagy a Nap, pusztító, vagy életet adó legmelegebb színeivel.

Zvara Patrik képe az aluljárós kamaszok nemzedékéért kiált a fény, az ellenfény és az alakok árnyainak gondosan kimódolt kompozíciójával. 

Oravecz Eszter alkotása a rock-koncerteken tomboló felemelt kezek sötét sziluettjei, és a röntgenképek világító ritmusa a vizuális élményen túl felelősségteljes gondolatokat ébreszt. 

A munkák többségének alapmotívuma a tánc – lírai módon, meghökkentően (az EKG görbén), vagy megrendítően, mint Szedlák Tamás vibráló képű monitorján – a halált csak mi képzeljük hozzá.

Szendreiné Szabó Stefánia haláltánc gondolata a hétköznapivá tett textil színeiben, ráfestett gesztusjeleiben fejeződik ki.

Őri János tanár úr pingponglabda-gyára a fekete-fehér motívumok ismétlődő monoton ritmusával, a gépek fölöttünk uralkodó hatalmával a fenyegetettség, a szorongás érzetét keltik. 

Az emeleti termet a festmények és kísérleti műfajok számára rendeztük be.

Balázs-Fényi Annát – mint tudjuk - hétköznapjaiban is érdekes önálló élettel, történéssel bíró tárgyak veszik körül. A preparált rovarok élettelen testei az egészen profán tárgyak környezetében megfestve-rajzolva szürrealisztikus képzettársításokat indítanak bennünk.

Mátyásné Hrk Mária festményeit irodalmi és színházi élmények inspirálták. A halál az élet része és mi is egy folyamat része vagyunk. Megszépült emlékek színei és árnyékai jelennek meg a képein, és a végtelen mozgás, több dimenziójú rétegekben megfestett körmotívumokban. A sorozat harmadik darabján már nincsenek kontúrok, a formák eggyé válnak a mindenséggel, a színek a filmszerűen lepergő emlékeket idézik.

Válóczi Krisztina bicikliképén a tánc a dinamizmus, sebesség szimbóluma, s a mozgást nem kívülállóként éli meg az ember, hanem annak szereplőjeként. Ez a mozgás a háttér absztrakt és kavargó grafikus vonalstruktúráiban van jelen. A bicikli látszólag áll, s a háttérben van a sebesség.

A felülnézeti komponálás, a több nézőpont, valamint az az elv, hogy a biciklivázakat egy nagy kör/kerék és egy kavargó, dinamikus háttér fogja össze, valamint a sejtetett emberi alakok… az egész szorongást, bizonytalanságot kelt.

Válóczi-Major Katalin pasztellképén a zsámbéki templom halálában-romjaiban méltóságteljes, egykor magasbatörő gótikus formáinak táncát rajzolta-festette meg. De a halál kihűlt színein néhol megcsillannak a nap meleg fényei.

Madaras László: Leselkedők című munkáin a halál középkori fogalmait feszegeti. A két kép hangsúlyos alapmotívuma az ablak-forma, mint város-szimbólum. Az alakok pedig a város fölött leselkedő árnyak; ősök, vagy védőszentek, az is lehet, hogy az árnyak mi magunk vagyunk, vagy talán a mi folytatásunk. A harmadik kép címe: vonuló árnyak – a középkori misztériumjátékok inspirációjára, és utalva az imént már hangsúlyozott gondolatra, hogy a halál természetes része az életnek.

A teremben látható installációk a haláltánc-téma meghökkentő, de nagyon elgondolkodtató feldolgozásai.

Molnár Tímea Barbi-oltára egy görbe tükör, amelyet a fogyasztói társadalomnak, a reklámok és divat által manipulált rétege felé fordít.

Szilágyi Rudolf megkerüli a haláltánc-drámát. Installációja vaskos humor. Az anyaságában elégedetten mocorgó koca terített abroszra vetített képe számunkra az élet, (az éltetés, az étel) ironikus szimbóluma.

Molnár Csilla és Molnár Tímea az élet és haláltánc allegóriáját a fa-motívumban találták meg. Az élő fa, a lehulló levelek végtelen mozgása, de a kiszáradt fának a falra vetülő árnyéka is az újjászületést hordozza.

Mérai Martina munkája klasszikus témának, Pallasz Athéné és Arakhné pókdrámájának parafrázisa. A szerénytelenek büntetése.

Czeglédi Tamás videoinstallációja idő- és térérzetünkben is teljesen elbizonytalanít. Az önmagába visszatérő mozgássor, a végtelen ismétlődés az idő megcsúfolása. A ráccsal elzárt térből való kiszabadulásért, vagy bejutásért küzdő alakról pedig végképp nem tudni, melyik oldalon áll.

A vetített és valóságos rács pedig a televízió és a monitor rabjaként élő társadalmunk szimbóluma.

Nagy kérdés tehát, hogy miféle halálból is kellene kitáncolni? 

Kedves vendégek!

Köszönöm, hogy végighallgattak, és ha még kibírják, hosszúra szabott beszédem végén Christian Morgenstern akasztófadalát szeretném felolvasni: 

Akasztófacimbora dala Zsófihoz, a hóhérleányhoz 

Zsófi, hóhérleányka,

csókot a koponyámra!

Habár a szám

sötét kazán –

de ha te nem, ki szánna! 

Zsófi, hóhérleányka,

paskolj a koponyámra!

Bár a hajam

már oda van –

de ha te nem, ki szánna! 

Zsófi, hóhérleányka,

Less be a koponyámba!

Bárszememet

sas ette meg –

de ha te nem, ki szánna!

 

 
< Előző   Következő >

 

Let's click


Iskolánk a Comenius „Iskolai együttműködések” projekt keretében másik négy európai uniós oktatási intézménnyel együtt vesz részt a „Let’s click”
elnevezésű, két éves programban. A sikeres pályázatot követően a Tempus Közalapítvány anyagi támogatásával kerülhet sor az együttműködésre. A projekt az „Egész életen át tartó tanulás” program részeként valósul meg – litván, észt, lengyel és portugál partnerekkel. A projekt munkanyelve az angol; fő célja a természettudományos tantárgyak tanulásának motiválása.
Az alábbi linken található a projekt közös weboldala, amely az öt partneriskola tanárai és diákjai által készített anyagokkal folyamatosan bővül. Az oldalon található közös webszótár, természettudományos webkvíz, fotók, videók, prezentációs anyagok.


Látogatók

mod_vvisit_counterMa364
mod_vvisit_counterHéten2935
mod_vvisit_counterHónapban14827
mod_vvisit_counterÖsszes3861899

Bejelentkezés






Elfelejtette a jelszavát?

Google Analytics

 

 

Partnereink